Takahashi Rumiko

   Takahashi Rumiko 1957. október 10.-én született Niigatában. Gyerekkorában is szeretett rajzolni, azonban a manga iránt nem érdeklődött jobban, mint más, korabeli fiatalok. A középiskola alatt azonban ez a hobbi egyre erősebbé vált, és a Japan Women´s Universityn végzett tanulmányai alatt már jelentkezett a Gekiga Sonjuku nevű manga iskolába, melyet az akkor már nagyon híres Koike Kazuo vezetett. Takahashi két évig tanult Koike iskolájában aki a legnagyobb hangsúlyt az egyedi és érdekes karakterek kialakítására fektette.
   1976-ban, Takahashi végre hasznát is látta az iskolának, amikor a Japan Women´s University Manga Club tagjaként publikált rövid történeteket, mint a "Bye-Bye Road". A karrierje korai éveiben meg kellett hoznia a nehéz döntést, állást vállal, vagy manga-művészként próbál megélni. Ha a mangát választja, de nem lesz sikeres, később, pár évvel idősebben már nehéz lesz elhelyezkednie. Szülei természetesen ellenezték a bizonytalan pályát, ő azonban mégis azt választotta.
   A munkái felkeltették a Shogakukan kiadó figyelmét, és felkérték egy történet publikálására egyik magazinjukban, a Shounen Sunday-ben, ez Katte Na Yatsura (Overbearing People) című műve volt. Ez a magazin lett aztán a hely, melyet Takahashi azóta is az otthonának nevez. Első profi munkája, az "Azok az önző idegenek" elnyerte a "Legjobb új művész" díját, és megnyitotta elötte az utat az első sorozatához. Így 1980-ban belekezdhetett a mára klasszikus alapműbe, az Urusei Yatsurába, melyen 87-ig dolgozott.
   Bár az Urusei Yatsura sikeres volt, a kezdő manga-művésznek nem volt könnyű az élete. Két asszisztensével együtt lakott egy apró lakásban, gyakran a szekrényben aludt és ramenen élt. Ezek az idők érlelték meg benne a Maison Ikkoku ötletét, mely máig is Takahashi leghétköznapibb, ugyanakkor legfelnőttebb munkája.

  1995. július 6.-án ünnepelték Takahashi Rumiko százmilliomodik eladott könyvét, a Ranma 1/2 34. kötetét. Az új évezredben Takahashi még mindig tele van alkotóvággyal, nem ment férjhez, és alapított családot, hanem követi az utat, melyre fiatalon lépett.