Kaguya hime legendája

   Az InuYasha 2. moviejében említést tesznek egy legendáról, méghozzá a mi szemünkben gonosz Kaguya hime történetéről. Egy kicsit utána kutattunk és megtaláltuk az eredeti legendát. Átolvasva még inkább érthető volt a story számunkra. Sosem árt egy kis háttéranyag. Fussátok ti is át és aztán ismét nézzétek meg a moviet. Aki pedig még nem látta, gyorsan keresse meg online és nézze meg! Az összes movie közül nekem a kedvencem, hiszen ebben kibontakozik végre a valódi szerelem InuYasha és Kagome között.
Kaguya hime születése 
Élt egyszer réges-régen egy bambuszgyűjtő öregember. Mezőkön és hegyeken barangolva bambuszt szedegetett, és sokféle eszköz készítéséhez felhasználta. Sanuki no Miyatsuko-nak hívták. Történt egyszer, hogy a bambuszok között volt egy szál, amelyiknek fénylett a gyökere. Különösnek találta, ezért közelebbről megnézte. A bambuszcső belseje ragyogott. Mikor jobban szemügyre vette, látta, hogy egy három hüvelyknyi emberke édesen üldögél benne.
"Te egy bambuszban voltál, melyet én minden reggel, minden este látni szoktam. Ebből megértettem, hogy talán te vagy az, akit gyermekemmé kell fogadnom."- szólt az öregember. A kezébe vette, és hazavitte. Feleségére, az öregasszonyra bízta, és vele neveltette. A gyermek végtelenül bájos volt. Nagyon apró lévén kosárba tették, és úgy nevelték. Miután az öregember megtalálta ezt a gyermeket, bambuszszedéskor, mikor a bambuszcsomókat kettéhasította, többször bukkant az ízek között aranyat rejtő nádra. Ily módon az öregember fokozatosan meggazdagodott. A gyermek pedig a gondos nevelés hatására úgy nőtt, mint a gomba. Körülbelül három hónap elteltével kész emberré cseperedett, ezért kitűzték a felnőttéavatás napját. Akkor haját felkötötték, és egyebek mellett ünnepélyesen ráadták a felnőttéválást jelképező "mo"ruhát. Féltő gonddal nevelték, még a függöny mögül sem engedték ki. A gyermek feltűnő szépségű arcának a világon párja nem volt, szépsége beragyogta az egész házat, száműzte a sötétséget. Ha az öregember rosszkedvű volt, elég volt egy pillantást vetnie a gyermekre, és már meg is szűnt gondja. Haragja egyszeriben elpárolgott.
Az öregember már hosszú ideje bambuszszedésből élt, és nagytekintélyű, tehetős ember lett. A gyermek is igen megnőtt már, ezért elhívták a Mimuroto-beli Imbe no Akitát , hogy nevet adjon neki. Akita a 'Nayotake no Kaguya hime' , vagyis a 'Hajlékony nád tündöklő hercegnője' nevet adta. Nagy dáridót csaptak, és ezerféle kedvtelésnek hódolva három napon át mulattak. Válogatás nélkül hívták össze a férfiakat, pompásan szórakoztak.
Kaguya hime kérői
Az udvari férfiak, nemesek és közrendűek egyaránt, noha csak hírből ismerték, szerelmesen epekedtek utána. "Bárcsak megkaphatnám valahogy Kaguya himét! Bárcsak jövendőbelimként láthatnám őt!"- mondogatták. Noha a kerítéstől meg a kapuból még a háziakat sem pillanthatták meg egykönnyen, anélkül hogy egy szemernyit is aludtak volna, az éj leple alatt mégis eljöttek, a kerítésen lyukat fúrtak, és azon leskelődtek. Ettől az időtől kezdve nevezték ezt "yobai"-nak , azaz éjszakai settenkedésnek.
Az emberek olyan helyekre járkáltak, ami egyébként eszükbe sem jutott volna, de eredménynek nyoma sem látszott. "Legalább a háziaknak mondjuk el a dolgot!" -gondolták. Így is tettek, de nem foglalkoztak velük. Az ifjak közül sokan még a környéket sem hagyták el, ott töltötték éjjelüket nappalukat.
"Ez a haszontalan járkálás értelmetlen volt." - mondták a kevésbé kitartóak, és nem jöttek többet. Csupán azok udvaroltak továbbra is, akiket az igazi szerelem értőinek neveztek. Ők öten állandóan csak róla ábrándoztak, éjjel-nappal eljöttek. Ishitsukuri herceg, Kuramochi herceg, Abe miniszter, Ótomo nagytanácsos és Isonokami tanácsos volt a nevük . Olyan emberek voltak, akik ha egy a világon tömegesen előforduló átlagos külsejű embert egy kicsit is szebbnek hallottak, azonnal látni akarták. Így nem csoda, hogy Kaguya hime utáni vágyakozásukban még csak nem is ettek, folyton rá gondoltak, eljártak a házához, és ott céltalanul fel-alá járkáltak, de eredménye nem látszott. Küldtek levelet, de válasz nem jött. Szomorkás dalokat juttattak el hozzá, és bár hatástalannak gondolták, dacolva a téli hóval, faggyal, a nyári tűző nappal és mennydörgéssel, mégis eljártak. Történt egyszer, hogy kihívták a bambuszgyüjtőt.
"Add nekünk a lányodat!" - a földre vetették magukat, és könyörögve kérlelték. "A gyermeket nem én nemzettem, ezért bizony nem hallgat rám." - válaszolta az öregember. Telt múlt az idő, és mivel a helyzet nem változott, az emberek visszatértek házaikba, ahol szerelmes szívük nem talált nyugtot, az istenekhez imádkoztak és könyörögtek. Nem tudták Kaguya himét elfelejteni.
"Még ha most így is van, de hát végül csak nem marad hajadon!?"- gondolták bizakodva. Szándékuk komolysága nem változott. Mikor az öregember ezt észrevette, így szólt Kaguya himéhez: "Drága Kincsem! Noha emberi alakot öltött istennek mondanak, egészen eddig gondosan neveltelek. Vajon meghallgatod-e, amit mondani fogok?" - kérdezte.
"Hát mi lehetne olyan, amit ne hallgatnék meg? Én bizony arról sem tudtam, hogy testem egy emberi alakot öltött isten lenne, magát tartom szülőmnek." - válaszolta Kaguya hime. "Jaj de örülök annak, amit mondasz!" - felelte az öregember. "Én már hetven is elmúltam. Ma vagy holnap halok-e meg, ki tudja. De tudod, ezen a földön a férfiak megnősülnek, a nők pedig férjhez mennek. Később aztán a nemzetség felvirágzik. Hát Te miért élnél másképp?" "De miért mennék férjhez?" - mondta Kaguya hime.
"Mondjanak bár isteni embernek, mégiscsak női tested van. Amíg én élek, így is rendben van, de aztán... Ezek az emberek éveken keresztül kitartóan idejártak, és a kezedet kérték. Ezt jól gondold meg, dönts, és az egyikhez menj hozzá!" - felelte az öregember. "De hiszen még csak nem is szép az arcom, és azt sem tudom, hogy érzésük komoly-e. Így csak arra tudok gondolni, hogy ha később derülne ki csalfaságuk, tettemet biztosan megbánnám. Legyenek bár a legpompásabb emberek, míg szándékuk komolyságát nem ismerem, nem tudok hozzájuk menni."- válaszolta Kaguya hime. "Én is pontosan így gondolom, de hát milyen emberhez szándékozol hozzámenni? Hiszen ezek olyan komoly szándékúnak tűnnek!"- mondta az öregember. "Mit mondjak, milyen komoly érzést szeretnék látni? Nos jó, legyen az alábbi csekélység! A kérők szerelme egyenlőnek tűnik. Hogyan is dönthetnék? Ötük közül ahhoz megyek hozzá, aki megmutatja nekem amire kíváncsi vagyok, és így szándékát a legkomolyabbnak gondolom. Ezt mondja meg nekik!" "Rendben van!"- vette tudomásul az öregember.
Mikor beesteledett, a férfiak mint mindig, most is összegyűltek. Az egyik sípját fújta, a másik egy dalt dúdolt, a harmadik kottából énekelt, a negyedik meg fütyült, és hozzá a legyezőjével verte az ütemet. Ekkor az öregember kiment, és így szólt: "Végtelenül hálás vagyok a megtiszteltetésért, hogy éveken keresztül méltóztattak eljárni e szerény helyre. Mondtam is a lányomnak: 'Ki tudja, talán már holnap meghalok. Gondold meg jól ezért, és az udvarló nemesurak közül válassz ki egyet, és menj hozzá!' Mire ő azt felelte: 'Mivel egyikük sem jobb vagy rosszabb a másiknál, valami módon mutassák meg érzelmük komolyságát! Ez alapján fogom eldönteni, hogy kihez megyek feleségül.' 'Rendben van,'- mondtam- 'így talán az urak sem fognak neheztelni.' "- mesélte az öregember.
Ők öten is azt mondták, hogy rendben, mire az öregember bent is közölte ezt. Kaguya hime így szólt: "Létezik Buddha kőből készült alamizsnáscsészéje. Ishitsukuri herceg hozza el azt! A Keleti tengerben található állítólag a Hórai nevű hegy. Azon áll egy fa, aminek ezüst a gyökere, arany a törzse, gyümölcse fehér drágakő. Kuramochi hercegtől annak egy ágát kérem! A következő ember szerezze meg az általunk Morokoshi országának nevezett Kínából a tűzegér bundájából készült ruhát! Létezik egy színesen csillogó drágakő a sárkány nyakán. Ez legyen Ótomo nagytanácsos feladata! Isonokami tanácsos pedig hozzon el egyet a fecskénél levő gyerekszülést könnyítő kagylóból!" - mondta. "Hát ezek bizony nehéz dolgoknak tűnnek! Mégcsak nem is a mi országunkban találhatók. Vajon hogyan közöljem ezt velük?"- mondta az öreg. "Miért lenne ez nehéz?" kérdezte Kaguya hime. "No mindenesetre mondjuk el! " - mondta az öregember, és kiment. "Hát ez van. Tegyetek úgy, ahogy azt most elmondtam! " - mondta. "Miért nem mondta egyszerűen azt, hogy még a környékre se jöjjünk?!" - felelték erre a hercegek és udvari nemesek, és csalódottan hazatértek.
   A történet végét és zárását elolvashatjátok a következő linken, a cikk forrásánál.
Üdv.: Kara