Evőpálcikák

   Milyen fontos is az asztali etikett?! Mennyire szükséges megtanulnunk az elénk helyezett teríték megfelelő használatát?! Talán a mi kultúránkban, ha nem is az egyszerűség, de a könnyen kezelhetőség érvényesül. Ezzel ellentétben Kelet-Ázsiában, elsősorban Kína, Japán, Korea és Vietnám területén a bonyolult használat, de a praktikus terítés jellemző. Tányérjaik a legszebb festések alapján készültek, míg kanál és villa helyett evőpálcikát használnak. Biztosan mindenki összefutott már ezekkel a kis „kínzóeszközökkel”. Számomra például azok, mivel sajnos még nem sikerült elsajátítanom a használatukat. Biztosan minden ízt ki lehet élvezni, mert nem nagy mennyiséget vesz fel egyszerre az ember, de megfelelő használat nélkül inkább csak fogyókúra lesz belőle, meivel megunjuk mire fennakad a pálcánkon!(= Viszont nézzük meg honnan is erednek ezen remekművek és nézzük át az általános szabályokat és használatukat. 
   Az evőpálcika feltehetően az ókori Kínából származik, a Shang-dinasztia (Sang, i. e. 1600 - 1100) korából származó feljegyzések szerint ekkor már használták a kínai konyhában.[1] A pálcika használata aztán lassan az egész kelet-ázsiai térségben elterjedt, alapvetően azokon a területeken, ahol jelentősebb volt a kínai befolyás. Az evőpálcika általában egyik végén vastagabb (ez van a kezünkben), a másik végén vékonyabb (ezzel fogjuk meg az ételt). Fontos, hogy két egyforma hosszúságú és kiképzésű pálcikát használjunk, hiszen csak így lehet könnyen felemelni vele az ételt. Ha a pálcika vastagsága végig egyforma, a megfogható végét valamilyen díszítés jelzi. A pálcika változó hosszúságú lehet. Az egészen hosszú, akár 30–50 cm-es pálcikákat általában főzéshez használják, például az étel forgatására a wokban. Kínában főként közepes és hosszú pálcikákat (20–26 cm) használnak evőeszközként, Japánban a rövidebbeket (16–20 cm) részesítik előnyben, Koreában a közepes méretűek a legkedveltebbek. Vékonyabb vége lehet enyhén csúcsos, vagy tompa. A tompa végű pálcikák szélesebb ponton érintkeznek egymással ezáltal könnyebb lehet az étel megragadása, vagy a rizs szájba „lapátolása”. A hegyesebb végű pálcikával könnyebb lehet a halak szálkázása, egyeseknek az étel megragadása is. A pálcikára azonban nem illik felszúrni az ételt (a hegyes végűre sem). Az eldobható, egyszer használatos pálcikák nagy része hegyesebb végű. A pálcika sokféle anyagból készülhet; ezeknek különböző előnyei és hátrányai vannak.
   Használatuk: Az egyik pálcikát helyezzük a tenyerünk és a hüvelykujjunk találkozásához, kicsit szorítsuk oda és támasszuk meg a gyűrűsujjunkkal. Győződjünk meg róla, hogy a pálcika stabilan áll ebben a helyzetben, a kezünk mozgatására nem mozdul el és nem csúszik ki. A másik pálcikát fogjuk a hüvelykujjunk, a mutatóujjunk és a középső ujjunk közé, nagyjából mintha írni akarnánk vele. A két pálcika hegyének egy vonalban kell lennie. A felső pálcika fel-le mozgatásával akár nagyobb darab ételt is összefoghatunk. 
   A pálcika használatával kapcsolatban nagyon sok szabály létezik: A pálcikát nem használjuk zajkeltésre, figyelemfelkeltésre és gesztikulációra. Illetlenség játszani a pálcikával. A pálcikával nem mozgatunk más tárgyakat. Nem illik a pálcikára szúrni az ételt. A pálcikákat használaton kívül vízszintesen, egymással párhuzamosan illik letenni, a tányérra, vagy a pálcikatartóra. A pálcikatartó lehetővé teszi a pálcika vízszintes elhelyezését az asztalon úgy, hogy a hegye nem érinti az asztalt. A pálcikát használaton kívül soha ne szúrjuk a rizsbe vagy a tésztába úgy, hogy a vége felfelé áll, ez nagyon nagy illetlenség és durvaság, mert bármilyen felfelé álló, vékony hosszúkás tárgy a füstölőkre emlékeztet, melyeket temetések alkalmával gyújtanak.
   Sok szerencsét mindenkinek ezen evési forma kisajátítására!
Üdv.: Karana&Matt