Hari kujo

   Japánt a tél két részre tagolja: a déli régiókban, beleértve Kyushu-t is, elég enyhe a tél, míg az északi területeken, mint Hokkaido nagyon hideg is tud lenni. Ezeken a hideg téli napokon japán barátaink örömmel fogyasztják a melegséget adó italokat… természetesen elsősorban a teát. Továbbá két nagyon híres ételük még a Sukiyaki (jobb oldali kép), és az Oden (bal oldali kép). Ünneplésről azonban a zord időjárás ellenére sem hajlandóak lemondani.
   Úgy 1600 évvel ezelőtt a varrónők és a szabók bevezettek egy különös szokást, melyet azóta mások is megünnepelnek a távol-keleten. December 8.-án vagy február 8.-án tartják meg Japán minden sarkában a tűgyászmisét vagy más néven a Hari kujót. Ezen a két napon, vagy a két nap valamelyikén a nők nem varrnak. Az év folyamán az eltört, elgörbült tűket és ollókat nem dobják el, hanem ezen a napon a tűk tiszteletére felállított szentélyekbe viszik őket. Ott egy tál tofuba (szójasajt) szúrják bele a kimustrált szerszámokat. Ahogy a varrónő beleszúrja őket a tofuba, egy speciális imát és áldást mond, megköszönve nekik a szolgálatukat; kiengesztelik az elcsorbult tűk „szellemeit”. Ezek után a tofukockát papírba csomagolják és a tűk örök nyugalomra találnak, amint ünnepélyesen a tengerbe dobják vagy valamilyen buddhista templomba helyezik őket.
   Először csak a szabók és varrónők ünnepelték, de ma már részt vesz benne mindenki, aki szeret varrni.
Üdv.: Karana&Matt