Csillag Fesztivál

   Japánban sok ünnep kínai gyökerekhez kötődik. Ezeknek a fesztiváloknak a nagy többsége az idő során nagy változáson ment át és keveredett a helyi lakosság szokásai által. Vannak olyanok, amik annyira megváltoztak, hogy már nem is hasonlítanak az eredetihez, kivéve a nevet és dátumot. Cikkünket egy anime ihlette ismét meg. Minap NANA-t néztem és figyelmes lettem egy újabb japán szokásra: a Csillag Fesztiválra más néven Tanabatara. Kicsit utána jártam a dolognak és úgy gondoltam veletek is megosztom az információkat: 
   A tanabata jelentése "A hetedik estéje". Ezen a napon ünneplik meg Orihime és Hikoboshi találkozását. A csillagos égen a Tejút folyója választotta el a szerelmeseket és minden évben csupán a hetedik holdhónap hetedik napján találkozhattak egymással. A történetnek sok változata létezik, de talán ez a legelterjedtebb:
   Orihime, Tentei lánya gyönyörű ruhákat szőtt az Amanogawa partján. Apja nagyon kedvelte a lánya által szőtt ruhákat, ezért Orihime minden nap serényen dolgozott. Viszont szomorú is volt emiatt, mivel a sok szövés miatt nem találkozott senkivel és soha nem volt még szerelmes. Ezt apjának el is mondta, aki megengedte neki, hogy találkozzon Hikoboshi-val, aki az Amanogawa másik oldalán lakott. Első látásra szerelmesek lettek egymásba és nem sokkal ezután össze is házasodtak. Viszont a házasságot követően, a nagy szerelemben Orihime nem szőtt több gyönyörű ruhát apjának és Hikoboshi is szabadjára engedte a Mennyekben teheneit. Tentei dühében elválasztotta a párt és az Amanogawa két partjára küldte őket s megtiltotta nekik, hogy találkozzanak. Orihime sírva kérte apját had találkozhassanak újra. Az apja ekkor letörölte lánya könnyeit és ezt mondta: Megengedem nektek, hogy újra láthassátok egymást, de csak minden év 7. hónapjának 7. napján és csak akkor, ha keményen dolgozol, s befejezed a szövést. Nem is kellett sok időnek eltelnie, hogy újra találkozzanak, de ekkor döbbentek rá, hogy a folyón nincsen híd. Orihime ekkor sírva fakadt, mire egy sereg szarka jelent meg, akik megígérték, hogy szárnyaikkal hidat képeznek a folyó felett és a pár találkozhat újra. Azt mondják, ha Tanabata-kor esik az eső, a szarkák nem tudnak eljönni és a szerelmeseknek várniuk kell a következő évig.
   Napjaink Japánjában úgy ünneplik a Tanabatát, hogy ezen a napon a kívánságaikat (néha verses formában tanzakura) írják, majd ezt egy bambuszágra/bambuszfára akasztják, esetleg díszítik is. Gyakran ezeket az ágakat a folyón leúsztatva vagy a fesztivál után éjszaka, esetleg másnak elégetik. Ez az Obon-kor szokásos papír hajón lévő gyertyák úsztatására emlékeztethet, de Japánban régiótól függően más-más kisebb hagyományok is léteznek.
   Ezen a napon a városok hatalmas pompában díszelegnek és várják az ide látogatókat. Főleg a bevásárló negyedek és forgalmasabb utcák vannak teleaggatva színes, lelógó lámpionokkal. Az otthoni vagy szentélyeknél elhelyezett kívánságfákon túl sok színes program is van Tanabatakor. Egész napos felvonulások, táncos, zenés karneválok, szabadtéri étkezések és rendszerint megválasztják a Miss Tanabatát is, a nap végét pedig hatalmas tűzijátékkal zárják. 
   Stílusosan hét dologra vonatkozó kívánságunk lehet ezen a napon és ahhoz a megfelelő eszközöket kell felhasználnunk:
Papír cetlik: Helyesebb írásért és jobb tanulásért
Papír kimono: Jobb varrásért
A balesetek és rossz egészség elkerülésére
Papír daru: A család biztonságáért, egészségéért és hosszú életért
Pénztárca: Jó üzletért
Háló: Jó halászatért és aratásért
"Szemetes zsák": Tisztaságért és a pazarlás ellen
Szálak: A szálak amikből Orihime szőtt 
   Nekem kissé karácsony beütése volt a dolognak. Feldíszített bambuszfa, kívánságok és tűzijáték…de kedvenc Japánunk ezt így és ekkor ünnepli. (= 
Üdv.: Karana